Tomin Márton egyetemi világbajnoki bronzérmes birkózónak nem annyira a sportban, hanem inkább tanulmányaiban sikerült megvalósítania önmagát. A birkózószőnyegnek azonban sosem fog búcsút inteni.
Öt év telt el azóta, hogy legutóbb találkoztam Tomin Mártonnal. Akkor lelkesen mesélt terveiről és arról, hogy egy napon szeretné az olimpiai játékokon képviselni Magyarországot. A birkózó néhány héttel ezelőtt védte meg doktori disszertációját házon belül, a hivatalos védésre pedig június 12-én kerül sor. Dolgozata középpontjában új, biztonságosabb birkózószőnyegek fejlesztése áll. Ennek kapcsán készítettünk interjút az egykori válogatott sportolóval.
- Öt évvel ezelőtt azt mondtad, szeretnél sportolói pályafutásodban eljutni az olimpiáig. Ehhez képest most gépészmérnökként ülsz velem szemben, aki visszavonult a nemzetközi szintű versenyzéstől. Hogyan történt ez a nagy váltás?
- A 2018-as egyetemi világbajnokságon szerzett bronzérmem pluszmotivációt adott ahhoz, hogy száz százalékban a sportra összpontosítsak, és nagy célokat tűzzek ki magam elé. A vb-t követő országos bajnokságon azonban súlyos vállsérülést, labrumszakadást szenvedtem, amelynek rehabilitációja több mint fél év kihagyással járt. Ezzel egyidőben egy nemzetközi versenyen egy külföldi sportoló közvetlenül fejjel landolt a birkózószőnyegre, és lebénult. A baleset nagy port kavart a nemzetközi birkózóéletben, és felhívta a figyelmet a megfelelő minőségű sportszőnyegek fontosságára. Ekkor kaptam a megkeresést a Magyar Birkózó Szövetség akkori alelnökétől, hogy gépészmérnökként számítanának a szaktudásomra a birkózószőnyegek minőségellenőrzésének folyamatában. Ezzel új perspektívák nyíltak meg előttem, és úgy döntöttem, hogy a civil karrierem építésére helyezem a súlyt, így éltem ezzel a rendkívüli lehetőséggel.
- Emiatt kezdted el PhD-tanulmányaidat?
- Igen, szerencsére a Nemzetközi Birkózó Szövetség is látta a sportszőnyegek továbbfejlesztésének fontosságát, és hosszas egyeztetések után sikerült elindítanunk egy interdiszciplináris kutatási projektet, amelyre alapozva kezdtem meg a doktori tanulmányaimat.
- Melyik eredményeidre vagy a legbüszkébb és miért?
- Leginkább egy speciális feszültségeloszlató bevonat alkalmazására vagyok büszke. Ennek köszönhetően ugyanis – a birkózószőnyeg felületére juttatva – jelentősen tudtuk csökkenteni a fejsérülések kialakulásának veszélyét. Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy az új szőnyeg használatával a neurológiai károsodással járó, és ezáltal maradandó életminőség-romlást eredményező súlyos sérülések előfordulása közel ötödére csökken.
- Ezek a számok lenyűgözőnek tűnnek, felmerül azonban bennem a kérdés, hogy milyen visszajelzések érkeznek a sportolók részéről?
- Mivel a sportot továbbra sem hagytam abba, és rendszeresen veszek részt hazai versenyeken, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a fejlesztéseimet már laboratóriumi körülmények között is tudom sportolói szemmel értékelni. A következő lépésben az ígéretes konstrukciókat a sportegyesületem edzésein teszteljük. Ezek a biomechanikai vizsgálatok rendkívül népszerűek a csapattársaim körében, mindenki élvezi, hogy részese lehet egy tudományos kutatómunkának.
- Válaszaidból egyértelműen kiderül, hogy nem szakadtál el teljesen az aktív sporttevékenységtől. Milyen érzések kavarognak benned, hogy korábbi olimpiai álmaid vélhetően már nem válnak valóra?
- Sajnos az ilyen jellegű kérdések mindig érzékenyen érintenek, ami jól mutatja, hogy ezt még nem sikerült teljes mértékben feldolgoznom. Szerencsére azonban bentmaradtam a nemzetközi közegben, csak már nem sportolóként, hanem kutató-fejlesztő mérnökként látogatom a világversenyeket. Kétezer-huszonegyben az U23-as a világbajnokság előtt a nemzetközi szövetség által rendezett kongresszuson például előadóként, a versenyen pedig vendégként voltam jelen. Nem titkolt szándékom, hogy szeretnék részt venni a párizsi olimpián, és remélem, hogy a szövetség igénybe fogja venni szaktudásomat a küzdőtér felépítésében és a megfelelő sportszőnyeg kiválasztásában. Az lenne a hab a tortán, ha az egy általam fejlesztett szőnyeg lenne.
- Látom rajtad, hogy teljes mértékben elkötelezett vagy a téma iránt. Feltételezem, hogy a munka és a sport rengeteg idődet veszi igénybe. Milyen lemondásokkal jár mindez? Mit gondolsz, meddig fogod tudni folytatni a birkózást?
- Mivel még fiatal vagyok, próbálok egyensúlyt tartani a munka, a sport és a magánélet között, így inkább az alvást áldozom fel, hogy mindenre maradjon elengedő időm. A sport számomra az egyik legjobb kikapcsolódás, az edzéseket követően mindig feltöltődve érek haza, így semmiképpen sem szeretném idő előtt abbahagyni. Azt gondolom, hogy további tíz évig biztosan bírni fogom a tempót, de látva a veterán sporttársak teljesítményét, ki tudja, talán én is itt leszek még hatvanévesen.
- Hírek
- Büszkeségeink
- Hallgatói hírek
- Tudományos hírek
- TDK hírek
- Pályázati hírek
- TFSE hírek
- Archívum
- Eseménynaptár
Archívum
-
2024.
-
2023.
-
2022.
-
2021.
-
2020.
-
2019.
-
2018.
-
2017.
-
2016.
-
2015.
-
2014.
-
2013.
-
2012.
-
2011.
-
2010.
-
2009.
-
2008.
-
2007.
-
2006.
-
2005.
-
2004.
-
2003.
-
2002.
-
2001.
