Február 13-án, péntek délután 2 órakor került sor a Testnevelési Egyetem első diplomaosztójára. A téli időszakban államvizsgázók száma mindig kevesebb, így most 10 különböző BSc, MA és MSc szak 86 végzős hallgatója vette át diplomáját ünnepélyes keretek között.
Nagyban emelte az esemény színvonalát, hogy a Szenátus döntése értelmében ezen alkalommal nyújtotta át 7 új oktatónak docensi kinevezést Mocsai Lajos rektor. Sőt, egy PhD doktor avatására is sor került, amire 15 éve nem volt példa, hiszen doktor jelöltjeinket az elmúlt években a Semmelweis Egyetem központi ünnepségein avatták fel.
A diplomaosztón megjelent Simicskó István sportért felelős államtitkár, de elnöki illetve elnöki, alelnöki, illetve főtitkári szinten képviseltette magát a Felsőoktatási Tervezési Testület, a Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség, a Magyar Edzők Társasága, illetve a Magyar Paralimpia Bizottság is, és jelen voltak a TF korábbi rektorai is.
A rokonok és hozzátartozók megtöltötték az Aulát és nagy tetszéssel fogadták mind Mocsai Lajos rektor úr, mind Simicskó István államtitkár úr beszédét.
Végül Zalabai Alexandra, friss diplomás MA testnevelő-gyógytestnevelő tanár emlékezett vissza a TF-en eltöltött szép 5 évre és mondott köszönetet az oktatóknak mindazért a tudásért, amit tőlük kaptak. Egyben megígérte, hogy a TF "Szellemet, erkölcsöt, erőt egyesíts" jelmondatát betartva fogják végezni hivatásukat.
Az alábbiakban olvasható Mocsai Lajos rektor beszédének rövidített, szerkesztett változata.
Tisztelt Államtitkár Úr, Rektorhelyettes Urak, Professzor Urak, Tisztelt Vendégeink, Kedves Végzős Hallgatók!
A mai nap kiemelt jelentőséggel bír az Önök, és a mi és szeretett egyetemünk életében, hiszen a Testnevelési Egyetem – újra önálló egyetemként – a mai napon tartja első diplomaátadó ünnepségét.
Így tehát Önök az első végzős hallgatói a megújuló Testnevelési Egyetemnek. Megtiszteltetés nekem, hogy egy ilyen nagy múltú, mély gyökerekkel, közel egy évszázados tradícióval rendelkező egyetem újjáépítésének részese lehetek és, hogy ezt a munkát Önökkel közösen együtt végezhetem.
A mai intézmény küldetése az elmúlt 90 év alatt sokat változott, tartalmilag gyarapodott, eredeti céljának megfelelve a testkultúra társadalmilag jelentős területeinek magas szintű művelése, az ezen alapuló és a társadalom igényeinek megfelelő, tudományos ismereteken nyugvó szakemberképzés mellett - a nemzet érdekeivel összhangban - a népegészségügy aktuális problémáinak megoldásához való hozzájárulás volt.
Célunk a hosszú évek alatt, sosem volt kevesebb annál, mint olyan „kiművelt emberfők” nevelése, akik a humán értelmiség részeként, a sport legkülönbözőbb területein teljesítőképes tudással és megfelelő gyakorlati tapasztalattal kimagasló emberi és szakmai teljesítményre képesek.
Mi, sportot szerető, és nap, mint nap a magyar sportért dolgozó emberek, immár hivatalosan Önök is – legyen szó akár a testnevelő tanári, az edzői vagy a menedzseri pályáról –, a legnemesebb hivatást, foglalkozást választottuk, amit jómagam is ismerek.
Mert „élő, nemes anyaggal” dolgozunk, amely a legjobban formálható. Az „anyag” amellyel Önök és mi, sportszakemberek dolgozunk, és amelyet nap, mint nap alakítanunk kell, „kényes és robbanékony”, mint jelen korunk.
Azért gyönyörűek ezek a hivatások, mert támogatják legfőbb szenvedélyünket, hogy minél többet megismerjünk a világból.
Kevés olyan életpálya létezik, ami ennyi mindenre megtanít. A készülés, a folyamatos tanulás és gyakorlás, választott hivatásuk legnagyobb öröme, ami egyúttal biztosítja a szüntelen megújulást.
Ezen a pályán érvényesül igazán a „szellemiség törvénye”.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ahogy azt a Nobel díjas magyar biokémikus orvosunk Szent-Györgyi Albert megfogalmazta: „A sport nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is az egyik legerőteljesebb nevelőeszköze.”
Ezért szakmailag mindig naprakésznek kell lennünk, mert ez a bizonyos „szellemiség törvénye” megköveteli tőlünk az örökös újjászületést.
Önöknek naponta kell újjáteremteni önmagukat, szinte versenylázat érezve a testnevelésórák, edzések, foglalkozások kezdetekor, ami nélkül elképzelhetetlen, hogy igazi teljesítményeket, valódi értékeket hozzanak létre, mert a felelősségük – és így mindannyiunk közös felelőssége – óriási, ugyanis a lelketlen, motiválatlan, sztereotip oktatás hatástalan, érzelmekben sivár lelkeket teremt.
A jó sportszakember az, akinek látóköre túlterjed a „stadion lelátóin”, a „tornaterem falain”. Lépést kell tartani többek között a nagyvilág, a politika, a gazdaság, a kultúra és közművelődés kérdéseivel is.
Igaz, a tanári pálya – hasonlóképpen az edzői pályához – tárgyiasultan meg nem jeleníthető, de egyben soha el nem múló alkotás, egy életmű, hiszen tanítványaink százai merítenek az életműből, és így ezek maguk is tovább hatnak és a tanítványok lelkében, életvitelében bontakoznak, majd később teljesednek ki.
Hatalmas szellemi energiákat tud felszabadítani a jó nevelés, a korszerű ismeretek megtanítása, a rossz pedig hihetetlen károkat okozhat.
Önöknek arra kell törekedniük, hogy pályájukon, hivatásukban meghatározó, iskolát teremtő, hiteles személyiséggé váljanak, hogy életre szóló indítást adva hivatásuk szeretetét minél meggyőzőbben, minél hitelesebben tudják átadni a felnövekvő nemzedékeknek.
Végezetül engedjék meg, hogy ismét Szent-Györgyi Alberttől idézzek és e gondolattal, Nobel díjas professzorunk ars poeticájával zárjam beszédem: "Gondolkodj bátran, ne félj attól, hogy hibákat követsz el! Tartsd nyitva a szemed, az apró részleteket is vedd észre, és legyél mindenben mértéktartó, céljaidat kivéve."
E gondolatokkal kívánok Önöknek sok erőt, kitartást, sikert és hitet! Fogadják őszinte gratulációmat! Isten áldja Önöket!
[nggallery id=272]
